Gondolkodik a búza: - Rántás? Mint paprika, olaj és liszt?
Mosoly fut szét száján - A főzeléknek adtam csirizt!
Bátran feszít most már ő is! Árnyéka gyilkos, óriás pók...
Megijednek tőle hangyák, nyulak, és részeg skorpiók.
A bab értetlen áll: - A seregem? Rántás? Megették?
E nehéz kérdések magját szétfeszíték.
Negyedik nap reggel a bab már rinocérosz:
- Rólam írjon hőseposzt az a híres Homérosz!
Babseregnek kiált: - Babra megy a játék! Előre, hajrá!
Ki szemtelen velünk, felőröljük, kenyéralappá!
Ej, de ennek már a fele sem tréfa,
gondolta rémülten a pici kis búza.
Nyújtózott erre,
Nyújtózott arra,
Végül magát, visszatakarta.
Na, de ki rosszat kiált, azt majd kapja maga!
S a házi asszony az ebédet készre habarta.
(Habarta? Rántotta. Nem ez a lényeg,
pedig olyan fontos, mint levélen bélyeg.)
Finom főzelék lett a félelmes seregből,
készíts otthon te is: hagyma, fűszer, tejföl!
Harmadnapra a bab harci díszt öltött,
homlokára növesztett egy rettentő tülköt.
A búza most megijedt. - A zöldem végre kint!
Hol a versenybíró, aki győztest int?!
.
Az éjjel mégis a bab volt, aki jobban félt,
vizes vattán látszik, melyik részen élt.
De ahogy másnapra kinézett a búza,
A bab büszkeségét igencsak tiporta.
Dühöngött a bab, ráncolta homlokát:
- Jól van, na - mondja -, nézzünk kalóriát!
- Háromszázharmincnyolc van száz gramm babban!
- s mellét úgy dagasztja, hogy rögtön szét is pattan!
- Bennem kilenccel több - suttogja a búza,
és ezzel a babot még jobban felhúzza.
Így kiáltott amaz: - Babtársak, gyorsan!
Mutassuk meg neki, hogy a helye hol van!
Épp csak egy nap telt el, de megnézzük most,
melyik versenyzőnkben több a finom rost!
A bab mellet dülleszt: - Figyelj, kicsi csíra!
Neked húsz, nekem huszonnégy! Száz grammra osztva!
- Nagy eltérés, bizony! Gyönyörű! Tényleg impozáns!
De a számok helyett, inkább mutassa magát!
Tics-tocs, pics-pacs tocsogta a vatta,
ahogy a paszuly magát - lassan - kitakarta.
Testén a víz nyoma mély barázdát hagyott,
öreg bab már talán, de nem hívunk még papot.
-Melyikünk idősebb? - cinkelte a búza,
- Egyszik ide, kétszik oda! - s a rügyét kitolta.
- Nem rügy ez még, kérem! -kacagott a bab.
- Legfeljebb gyököcske! Nagy része még rab!
A bab- és a búzaszem kel most birokra,
kinek tör fel előbb zöldnövény mivolta.
Ó, a bab, mily büszke, más néven paszulyka!
Nevét ismered tán? Őrzi mese, monda!
Gazdag perje másik, fogyasztjuk már rég,
a világ minden táján tiszteli a nép.
Ezer fáma szól már világ állatiról,
de egy jó tanító messzebbre is gondol.
De nemcsak a jó szándék hozta lelkem erre,
nagyban ettől függ most félévem sikere.
Így kezdődött hát el egy szép őszi napon,
két mag versenyt hajtott a bérház balkonon...
